Szárnyaló szívek
Nem, most nem egy béna szappanopera következik, de aki retteg az érzelmektől, az gyorsan zárja be ezt a cikket, mert az én szívem bizony túlcsordult a szeretettől és ide, ebbe az írásba csöpögött. A siklóernyős világ egyébként is összetartóbb, mint az átlag és nem egyedi eset a jótékony segítségnyújtás. Idén a Griff SC csapata lepte meg a Mestert – kedvenc tanulópályájuk házigazdáját – egy új kályhával és egész télre elegendő tűzifával.
Újabban divat lett a siklóernyős balesetekről cikkezni, mert ugye cirkusz kell a népnek, pedig annyi mindenről lehetne még mesélni. Sőt akár tanulni is lehet tőlük az utca embere számára is hasznos dolgokat. Sosem felejtem el, amikor egy ernyős sráccal randiztam és a verőfényes nyári napsütésben egy hatalmas esernyővel érkezett meg. Alig két óra múlva az ernyő alatt sétálgattunk egy kiadós záporban. Szóval ilyeneket tudnak, meg aerodinamikát, hogy mitől repül a repülő, és hogy tud a madár szárnycsapások nélkül körözni a levegőben. Többek között. 🙂
A természet a második otthonuk, így a legtöbben komoly környezetbarátok, akik szeretik, tisztelik és védik a természetet. Sok időt töltenek hegyre mászva, dombtetőn a szelet várva, a leszállóban megpihenve. Gyakran látni, ahogy úton a starthelyre összegyűjtik mások után az otthagyott szemetet, vagy klubok tartanak karban területeket saját erejükből.
A magyar siklóernyősök nemcsak nagyszerű nemzetközi sporteredményeket, világbajnokot, világrekordot ajándékoznak hazánknak, de évről évre sokat tesznek a közösségért és a rászorulókért. Adományokat gyűjtenek hátrányos helyzetűeknek, élményt ajándékoznak sérült embereknek, sporttársakat támogatnak, ernyővel és rénszarvassal repülő Mikulás örvendeztetni az óvodás gyermekeket és többször landolt már Fair Play díj is siklóernyős kezekben. Csodálatos látni, hogy ha segítségről van szó, mindig igen a válasz. Idén sem volt ez másképp.
Fedémest röviden csak a magyar siklóernyős paradicsomnak hívjuk. Kezdőként mindenki eljön ide, hogy alaposan begyakorolja az alapokat. Ide mindenkit jó szívvel vár Laci bácsi, aki nyugdíjas éveiben is a terület üzemeltetésén dolgozik. 70 fölött is sétál felfelé rendületlenül a dombra, ha vendégei vannak. Kérés nélkül készíti a jobbnál jobb élményfotókat a gyakorlókról, közben pedig szívesen segít tippekkel, hiszen ízig-vérig oktató, a sport szeretetével. Pihenő időben pedig mesél és mesél, szerényen.
Szerényen él minden tekintetben. Kis faluban, nyugdíjasként, csendben, de önkéntesen, hatalmas köveket megmozgatva. Ezért döntött úgy Szabó Joe, a Griff SC elnöke, hogy idén a klub is megmozgathatna némi fát, viszonozva a törődést és meghálálva a sok munkát. Egy új kályhára és tűzifára gondoltunk, érkezett Griffes levelezőlistára a felhívás „Mindenki amennyit szán, sok kicsi sokra megy.” jeligével.
Utána nagyjából három napig rezgett a telefonom a beérkező e-mailektől:
„Beszállok.”
„Küldök én is.”
„Jó ötlet, utaltam.”
„Csak most látom, ugye nem késtem még el.”
„Én is küldtem.”
Elképesztő, hogy a tervezett költségeknek a duplája gyűlt össze gyakorlatilag 2-3 nap alatt és alig 60 klubtagról beszélünk. Nem csak hozzájárulások, de segítő kezek is kerültek gyorsan a rakodáshoz. Valami ilyesmire mondják, hogy egységben az erő. Végtelenül szívmelengető élmény látni egy ilyen összefogást, mert a mai negatív hírekkel és szemlélettel terhelt világban megnyugtató és bíztató a tudat, hogy ilyen emberek között élünk.
Az adományozás öröme pedig annyira fellelkesítette a Griffeket, hogy máris újabb boldogságkoktél fortyog az üstjükben, melyet csak így emlegetnek: Fedőneve Pilis, kirándulás, gyermekek.
Fotók: Griff SC
Szöveg: Kis Klaudia – Your Manager