Gerlitzen. Ez a szó már mondott nekem valamit. Tavaly is voltam, bár akkor még nagyon kevés tapasztalattal, de már akkor tudtam, hogy vissza kell jönnöm. Hát eljött az idő…
Éjfélkor találkoztunk Budapesten. Turcsán Zoli kisbuszába préselődtünk be hatan (Kemény Klári, Kontúr Ági, Szederkényi Jáni, Szabó Joe, Turcsán Zoli és jómagam), hét ernyővel, sátrakkal, táskákkal. Ehhez képest elég kényelmesen utaztunk. Szabó Joe (mostantól Főnök) vezetett kifelé. Nem sajnálta a benzint, úgyhogy már fél hatra célba értünk. Egy kis pihenés, alvás, majd kimentünk Kovács Atiért Villach-ba, aki Svájcból utazott sok-sok órát vonattal, hogy egy jót repüljön. Elfoglaltuk a campinget, majd sietve húztunk fel a hegyre.
Gerlitzenről tudni kell, hogy majdnem minden szélirányra jó. Majdnem. Na pont az a majdnem hiányzott… A középső starthelyet vettük célba, ahol a jó kis „fussunk bele a szakadékba” játékot játszottuk. Itt találkoztunk a Lóri vezette magyar akrós csapattal. A hátszél miatt és az erős napsütéstől elég turbulens volt a levegő. Mindenki kapaszkodott a fékekbe és próbálta nyitva tartani az ernyőt. Szegény Jáni a start után rögtön kapott egy brutál félernyőt, amivel jól vissza is pördült a hegy felé, de a Főnök higgadtan adta az utasításokat a rádión, így a közös munka eredményeként a Mamboo újra repülni kezdett.
A nagytöbbség kihozott az időből közel egy órát, de mindenki úgy szállt le, hogy elég volt… 6-7m/s-os elmelések mellett a 4m/s-es leáramlások tarkították a levegőt, úgyhogy elég hamar „bemelegedtünk”. Aznap mentünk még egy kört, de addigra az idő elgyengült, így mindenki ment a tó fölé gyakorolni: eleinte félernyőt, majd B-stallt húztunk egy páran a Főnök rádióirányítása mellett. Napközben befutottak a később érkezők is: Mindák Zoli, Sohár Csabi és Pammer Zoli személyében. Este a hideg söröcske, és a foci vb csinálta a hangulatot.
Másnap elég kómásan ébredtünk, de a szép idő és a hegy látványa mindenkit hamar felpörgetett. A felhők sajnos továbbra is a hegy mögül érkeztek, így hiába próbáltuk meg a felső starthelyet, szépen visszadöcögtünk a felvonóval a középsőre. Aznapra kisebb esőt mondtak, ez szerencsére nem jött be, de az ég erősen felhős lett délutánra. Így maradt a gyakorlás, illetve Turcsán Zoli tandemvizsgája. A Főnök arcán már a lift alján is láttam némi ‘pánikot’, mivel Ő lesz az utas :-)) Miután mindenki sikeresen elstartolt, a tó fölé mentünk és folytattuk a gyakorlást. Jómagam a félernyő, B-stall, front-stall, spirál négyest variálgattam, de ahogy láttam a többiek is szorgosan gyakoroltak. Kovács Attinak végre sikerült beraknia spirálba a túlzottan is szelíd ernyőjét, így ő is, és én is akkor húztuk az első spirálunkat. Miután mindenki szerencsésen földet ért, szép csöndben elstartolt egy „négylábú szörny :-)” a hegyről. A szörny üvöltése hasonlított a Főnök hangjára és az Óperencián túlra is elhallatszott (na jó, lehet hogy egy picit túlzok :-)). A szörny is végig csinálta a feladatát és sikeresen landolt a tandem leszállóban. Zoli „”jutalma”” egy pecsét lett. Ez a nap a gyakorlásról szólt, mindenki egyre jobban megismerkedett a felszerelésével. Én is kaptam „”jutalmat,”” egy B vizsgát. Miután elfáradtunk megmerítkeztünk a tóba, de hál isten csak fürdőnadrágba, nem ernyőstül. Este a szokásos sör, meccs páros következett.
A harmadik nap kaptuk a legjobb időt. A szél továbbra is hátulról fújt, de szép napsütés miatt a termikek elnyomták a hátszelet. Végre felmehettünk a hegy tetejére. Szépen kiterítettünk és néztük ahogy az akrósok startolgatnak. Amint megbizonyosodtunk róla, hogy azt a szaltót direkt csinálták és nem a rotor forgatta meg őket, mi is elstartoltunk. Az első startnál még elég korán volt, így nem nagyon találtunk termiket, ezért egy rövidke 25-30perces 🙂 lecsúszás után újra felmentünk a hegyre. Az utánunk startolók egyre jobban fent tudtak maradni, úgyhogy mi is sejtettük, hogy a következő kör jó lesz. A felvonón felfelé rádión bejelentkezett a Főnök, hogy hol vagyunk már, ő épp 2100 méteren (ez a légtér határ) unatkozik. Na erre mondanom se kell begerjedt a nép. Mire felértünk már sok-sok ernyő repült szétszórva Gerlitzen fölött. Hárman startoltunk egyszerre Jánival és Mindák Zolival. Egy darabig együtt maradtunk, majd Jáni a tó felé vette az irányt. Elképesztő volt, ahogy sok színes ernyő kifestett egy termiket és még elképesztőbb volt egy lenni a sok ernyő közül. Be lehetett repülni az egész környéket, szuper emelések voltak mindenhol. Zolival sokszor találkoztunk egy-egy termik erejéig, majd ki-ki ment a maga dolgára. Mi is kitekertünk 2100-ig, hihetetlen érzés és látvány volt a jutalmunk. Körbe a hatalmas hófödte hegyek, alattunk Gerlitzen, a tó, folyók, városok, mindenfelé színes ernyők… Tényleg egy szó van erre: ELKÉPESZTŐ!!! Kb. 2 óra gyönyör után tértem vissza az Anyaföldre, ahol még egy darabig kábultan ténferegtem, majd összehajtogattam a nylont. Miután találkoztam a többiekkel kiderült, hogy mindenki jókat repült, mindenki elégedett volt. Tökéletes lezárása volt a hétvégének. Mindenki legalább kétszer felment naponta és több órát repült ezen a hétvégén ….
Barát Marci
2010