Siklóernyővel Kasztília León felett – 2005

Piedrahita városka neve úgy cseng a repülősök számára, mint New York a maratoni futóknak, vagy La Grave a freeride síelőknek. Ideális terep, – és légköri viszonyaival már két évtizede csalogatja ide a világ minden részéről a sárkányosokat és siklóernyősöket. A számos világversenynek is otthont adó közép spanyol városkába, a hollandok nemzeti bajnokságára szervezett, 3. magyar rangsoroló futamra érkeztünk július elején.

Az Ibériai-félsziget belsejének egyik legszárazabb síksága fölé magasodó közép-hegység (Gredos-hegység) tökéletes repülési körülményeket teremt azoknak, akik madarak módjára csupán a „szelek szárnyára” hagyatkozva repülnek. Az egykor szinte csak bikatenyészetből élő település így lett több mint 20 éve a sárkányosok, s már bő tíz éve a siklóernyősök kedvelt úti célja. Nagy létszámú csapatunkból jó néhányan már többször is jártak itt, hisz Piedrahita Világkupa futamok és az Európa-bajnokság helyszíne.

A környék mindezek ellenére nem csak a versenypilóták hanem a haladó, termikekkel most ismerkedő pilótáknak is  ideális terep. Nekik csupán azt kell figyelembe venniük, hogy a legtermikesebb órákban lehetőleg ne próbálkozzanak a startolással, mert ilyenkor könnyen belekeveredhetnek egy számukra még veszélyessé váló, nagyon gyorsan emelkedő (akár 10 m/s feletti), és nem mindig barátságos emelésbe. A délutáni-esti órákban a már gyengülő termikaktivitásban viszont nagyon jól, gyorsan sajátítható el, vagy javítható a termikelő technika, mivel sok jóindulatú termikkel találkozhatunk.

Az ideális viszonyok további alkotóeleme, hogy a nagyon magasan, 3000-4000 méter felett keletkeznek a felhők, vagy ahogy ezt siklóernyős nyelven mondjuk 3000-4000+ felhőalapok vannak. És ha még ez sem elég, a naplemente nyáron este tíz óra után van, vagyis 9-kor még 3000 méteren lehet repülgetni.

Az 1920 méter magasságban lévő starthelyről, a Pena Negraról aztán megpillanthatjuk a hely további előnyeit. Körbetekintve láthatjuk, hogy a leszállás szinte mindenhol nagyon könnyű, mert számos nagy kiterjedésű sík terület van a hegy előtt, a völgyben és a fennsíkon is. A landolásnál csak két dolgot figyeljünk meg időben: a villanyvezetékeket és a pamplonai bikafuttatáshoz itt tenyésztett bikák területeit! A spanyolok hagyománytisztelők – és biztonságra törekvők is – mert a felfutott repülősturizmus ellenére nem hagytak fel ősi szakmájukkal. Innen kerülnek ki a híres bikafuttatásra szánt állatok, amelyekből meglepően sok van, mintha legalábbis folyamatos utánpótlásra lenne szükség. Szóval ezek a vérmes természetű, és meglehetősen gyors marhák több hektárnyi területen legelészgetnek, és biztos vagyok benne, hogy unalmukban, na meg egy kis edzés kedvéért szívesen megkergetik a területükre hulló ernyősöket. Én legalábbis mérget vettem volna erre, amikor egy kényszerű leszopódás után amerre léptem, marhalepény vett körül, majd kiszúrtam, hogy nem túl távol tőlem egy csorda kérődzget. Soha nem pakoltam még össze ilyen gyorsan az ernyőt, pontosabban nem is hajtogattam, csak összecsavarva a hónom alá gyűrtem és iszkoltam a kerítés irányába.

A landolás amúgy a siklóernyős legendák nagy tárházát adja: hová, mik közé érkezünk, és hogyan jutunk el a civilizáció első nyomaihoz legelképesztőbb történeteit. Nekem a bikákon kívül még traktoron utazáshoz volt szerencsém, amikor egy szántóföld közepén értem földet. Sofőrömön látszott, hogy számos hasonló szívességet véghezvitt már, mert szinte kérés nélkül megjelent, amint meglátta a színes ernyőt földje közepén, majd a nagy ernyős zsákot szakszerűen behelyezte a munkagép markolókanalába. A visszastoppolásra azonban –siklóernyős paradicsom ide vagy oda – többet kell várni, mint például az alpesi országokban, ahol szinte az első autós megáll az embernek, ha zsák van a hátán. Itt nagyobb türelemre van szükség, és kizárólag az útszéli, szaggatatott vonalaknál állnak meg nekünk.

Landolás előtt persze még nagyon klassz dolgok várnak ránk odafönn. Felszállításhoz fuvart a helyi bárnál kérhetünk ott, ahol a napernyő egy sárkány szárnya. A starthelyhez a faluból betonút vezet egészen a platzig, ami kissé köves, poros, de nagy és jól startolható. Az emelő áramlatok pedig egyenesesen csodásak, reggeltől estig, nagyon sokat találunk belőlük. A nagy, száraz, meleg levegőjű belső síkság és a hegység találkozása sokszor hoz létre konvergenciát, ami azt jelenti, hogy két irányból egymást erősítő szélből feláramlási vonal alakul ki. Ha sikerül egy ilyet megtalálunk magasan, nagy távot tudunk megtenni anélkül, hogy merülnénk, tehát nem kell megállni termiket keresni, tekerni, tehát gyorsabban, kevesebb energiával haladunk célunk felé. Ennek különösen versenyen van jelentősége, amikor az idő is számít. Piedrahita tehát valóban az egyik legtökéletesebb rephely a világon, ahol mindenki könnyen megdöntheti saját (vagy akár nemzetközi) rekordjait idő és távolság repülésben. Erre idő is van bőven, mert a szezon koratavasztól késő őszig tart.

Kiemelés, képalá, keretes:

Általában száraz meleg idő van, ezért ajánlott a megfelelő mennyiségű folyadék fogyasztása és nagy faktorú naptej alkalmazása.

Piedrahitán rengeteg gólyával ill. ragadozó madárral repülhet együtt a szerencsés pilóta. Itt szinte minden alkalmas helyen gólyafészket láthatunk. A hegy mellett pedig jó emelést találhatunk a hatalmas ragadozó madarakkal repülve….

A verseny előtti nap páran már kiértünk a színhelyre. Elfoglaltuk a szállásunkat a centrum mellett. Aztán kiültünk a hangulatos főtér egyik presszójába … megpihenni…

A közelben sok látnivalót is találunk, hangulatos faluk, várak, folyócskák….

Térkép: 6-os azon belül Avila. Ott alul

Kasztíliai-választóhegység részét képező, Gredos-hegység, Madrittól nyugatra 130 km-re

Piedrahita kb. 2000 főt számláló kisváros

Pro info – verseny sztori

A Dutch open 2005. keretében 3.magyar rangsoroló futam. 127 indulóból 35 holland, 23 magyar, 23 angol, és jó néhány cseh, lengyel, osztrák, izraeli, belga és dél-afrikai pilóta. A verseny rendezője egy angol gárda volt, élén Calvo, Steve Ham, és persze holland segítők serege.

Edzésnap: Felérve a starthelyre egy spanyol verseny fináléjába futottunk. Hiába, itt egymást érik a versenyek hétről hétre. Edzésként becsatlakoztunk a nekik kiírt 85 km-es céltávra. Végül a fele csapat megpróbált félútról visszarepülni a starthelyre, a másik fele pedig, leszállt és megszemlélte a spanyol falusi kocsmák hangulatát. Gondoltuk, ha ilyen jó repülhető napok lesznek, tartalékolni kell az energiát a versenyre. Aznap volt egy Belga, aki a 85km-re levő célban kitekert és vissza is repült, vagyis tolt 170km-es hurkot. A felhőalap 4000 m felett volt. A legerősebb lift 9.9 m/s, egész körön 9.2 m/s és nem volt turbulens.

Task 1 :  Hátszél tombolt a starthelyen, s bár reggel ez normális, sajnos ez most nem fordult át. Kiírtak egy 150 km egyenes vonalú céltávot, arra az esetre, ha el lehetne startolni. Ahogy fogyott az idő egyre csökkentették a távot, de a végén lefújták az egészet és szégyenszemre busszal indultunk vissza a faluba. Végül a strandon étellel és itallal békülgettünk ezzel az itt ritka helyzettel. Egész nap étlen szomjan ültünk a starthelyen, mert a fenti épület sajnos nem funkcionált, pedig pár évvel ezelőtt büféként működött.

Task 2 : Nem volt túl jó idő az ottani viszonyokhoz képest. (Persze még így is olyan franyesz volt, amilyen itthon sajnos csak ritkán adatik.) Kiírtak egy 75 km-es 6 fordulópontos feladatot, ami a gerinc mellett illetve a síkságon át is haladt. A start után a széthúzódott mezőnyből több boly alakul ki, de egy hosszú feladat közben sok minden előfordulhat. A magyar mezőny szétszóródott, az elejében elég jól mentünk, egészen a 65. km-ig, itt aztán volt, aki szinte a földről tekert vissza és beért a célba, volt, aki pár km-re a céltól szállt le az élénk szembeszél miatt. Én is így jártam majdnem 5 órai repülés után. Ezen a napon Losi Misi második helyen ért célba.

Task 3 : Elég erős oldalszél volt. 2 fordulópontos feladatot kaptunk a völgyben oda-vissza. A terv az volt, hogy amíg gyenge az idő, addig hátszélben repülünk majd a jó időben leküzdve a szembeszelet, vissza Piedrahitába. Az ötlet nem volt rossz, de a szembeszelet nem lehetett leküzdeni, ezért gyakorlatilag mindenki leszállt a hágóban egy torony közelében, ami a fordulópont volt 35 km megtétele után. Elképesztően rossz feladat az ilyen, hiszen teljesen lenullázza a pilóták közötti különbségeket. Két óra alatt ráversz valakire 30 percet, de aztán az erős szembeszél miatt ugyanott szálltok le, és ugyanannyi pontot kaptok. Sőt, mikor az utánad érkező odaér és látja, hogy mindenki leszáll, siklik egyet aztán ’rádver’ 1-2 km-t. Ezen a napon is második helyen magyar végzett, Simonics Peti.


Task 4 : Ma végre tényleg jó idő lett. 98 km feladat, 2 fordulóponttal gyakorlatilag egy hurok. Fordulópont Avila előtt egy kis vár. Vagy 40 pilóta egy termikben körözött a startnyitásra várva és mikor eljön a perc mindenki megindult az első pont felé. Szerintem ez az egyik leggyönyörűbb látvány. Szép lassan morzsolódott le a mezőny. Voltak turbulensebb, dobálósabb szakaszok nagy emelésekkel és nagy süllyedésekkel. A mezőny egyharmada ért célba, ezen a napon, a mieink közül Vértes Balázs elsőként, a most már trendnek számító második helyen. Sajnos a technika is bele tud szólni az eredménybe, erre is figyelni kell. A legjobb helyen álló pilótánk a levegőben, a cél előtt nem sokkal állítani akart a Gps-ének beállításán, szerencsétlenségére teljesen kiiktatta a készüléket, így hiába ért célba minimális pontszámot kapott. Ilyenkor megállapíthatjuk azt az arany igazságot, hogy nem mindig az nyer, aki a legjobban repül, hanem az, akinek a legtöbb pontja van. Az időre jellemző: ezen a napon volt, aki több mint hat órát repült.

Task 5 : Jó kis háromszög feladatot írtak ki, közel 100 km. 11 órakor már épültek a cumulusok a starthely felett. Ütős napra számítottunk. Konvergenciát is ígért a helyi mindent tudó meteo felelősünk (sajnos kiderült, mindennap hibás volt az előrejelzése, bár tudjuk ez egy nehéz szakma ). Nagyon nehezen lehetett kitekerni, nagyon sokan ’beégtek’ vagyis leszálltak a hegy előtt, mert nem találtak használható emeléseket. Néhányunknak sikerült és a konvergenciát is megtaláltuk, 3500 méteren utaztunk több mint 10 km-t a startcilinder felé gyönyörű felhőúton, tökéletesnek mondható pozícióban. Sajnos túlfejlődtek a felhők mire odaértünk és a fordulópont közelében már esett is az eső. Rádiónkon hallottuk, hogy lefújták a napot. Ilyenkor minél hamarabb földet kell érni. Így felhő alól mindenféle gyors merülő manőverek gyakorlására volt – kötelezően – lehetőség. Ez egy balszerencsés nap volt.

Task 6 : Utolsó napra rövid 50 km-es feladatot kaptunk, félve az előző nap megismétlődésétől most a síkság felé kellett indulnunk. A meteot megint nem találták el, és a második fordulópont felé olyan erős szembe szelet kaptunk, hogy a fordulópontig senki nem tudott elérni. Mindenfelé leszálltak a pilóták, megint csak az járt jól, aki csak siklott ameddig tudott. Volt olyan kitartó pilóta, aki taktikázni próbált és többször neki indult a szembeszélnek, többórás repülés után kénytelen volt leszállni anélkül, hogy pár órával azelőtti pozícióját túlszárnyalta volna. Ezen a napon Forgó Szilárd volt a legeredményesebb magyar, a 11. helyre siklott.

Az egyéni eredményeken kívül 5 fős csapatok is versengtek egymással. A magyar A csapat első helyen végzett. A magyar B csapat ötödik lett.

Szöveg: Szabó József (Joe), Fotó: Susán Péter, Képes Péter, Tábor Tamás

Madártollban : ITT