A siklóernyőzés a legfiatalabb, legolcsóbb, legpraktikusabb, legszabadabb fajtája a repülésnek. Ez nem ejtőernyős ugrás és nem sárkányrepülés bár még mindig sokan összetévesztik ezeket a sportokat. Az ejtőernyőzésben a zuhanás a lényeg, és az ejtőernyő csak egy fékező eszköz. Ellenben a siklóernyős a földön nyitja ki az ernyőjét, (a levegő feltölti a flexibilis ernyőprofilt) és nyitott szárnnyal száll fel, akár egy repülőgép. A siklóernyő (paragliding) kinézetre és működési elvében hasonlít ugyan a légcellás (paplan) ejtőernyőre, de nem ugyanaz. A siklóernyővel órákig lehet repülni termikes időben, hasonlóan a sárkányrepülőhöz (Hang Gliding) ami merev szárnyú.

5+1 tévhit a siklóernyőzésről – Vizler András írása ITT

A siklóernyős felfelé is repül, és időtartam- vagy távrepülést és acro műrepülést is végezhet. A pilóta a levegő feláramlásait kihasználva tud akár 6-8 órát a levegőben maradni, és ez alatt akár több száz kilométert megtenni. mindenféle motorzaj nélkül,  szabadon, mint a madarak. A siklóernyős  nekifutással indul egy hegyről, (vagy sík vidéken csörlő segítségével) és a repülés végén lábra is érkezik. Olyan kis helyen is le tud szállni ahova más vitorlázó vagy sárkány nem tudna.

A siklóernyő a legegyszerűbb,legpraktikusabb légijármű, kezelése rövid idő alatt megtanulható. Igen stabil, a repülési sebessége(22-65km/h). Könnyen kezelhető, az irányítása  két kormányzsinórral történik. A teljes felszerelés súlya 20 kg körüli és egy hátizsákban elfér. illetve hegymászáshoz sokkal könnyebb felszerelés is beszerezhető (Hike&Fly)

A siklóernyő légijármű, és hasonlóan a gépkocsihoz, vonatkoznak rá közlekedési, üzemben tartási és egyéb szabályok.

Az alapfelszerelés: ernyő, beülő, mentőernyő és sisak. Kiegészítő felszerelések: varió, Gps.

A siklóernyő könnyű és lassú, ismernünk kell a közeget, amiben repülünk, hogy ne kerüljünk kedvezőtlen körülmények közé. Tehát, a pilótává válás folyamata nem merül ki a fel-leszállás megtanulásában. Ezért, a sport egyszerűsége ellenére a repülés megtanulását ajánlott (és jogilag kötelező is) oktatók irányításával végezni, mert a szakszerűtlen repülés komoly sérüléseket okozhat.

Repülés történelem: XV. sz. nagy gondolkodója Leonardo da Vinci tervezgette a maga ejtőernyőjét és álmodozott a repülésről. 1750 körül a Montgolfier-fivérek hőlégballont próbáltak építeni, Josef Montgolfier 1777-ben egy körkupolás szerkezettel ugrott le egy háztetőről, amihez egy a kandalló előtt, a meleg levegőtől fellibbenő női szoknya adta az ötletet. Az első merevítés nélküli ejtőernyőt 1785-ben alkotta meg Jean Pierre Blan. Majd 1819-ben Charles Guille 3000 méterről kiugrott egy hőlégballonból és így végrehajtotta az első ejtőernyős ugrást.A Wright fivérek 1903-ban megépítették a légcsavaros és “”kitty hawkot. Louis Blériot 1909-ben átrepülte a La manch csatornát(37km). 1911-ben Grant Morton elsőként ugrott ki repülőgépből.

1964-ben megjelentek az első légcellás (paplan) ejtőernyők és ugyan ebben az évben egy amerikai ejtőernyős szakértő Dan Poynter, egy légcellás ejtőernyővel egy meredek hegyoldalról próbált elrugaszkodni. 1978-ban már néhány hegymászó próbált hasonlóan megvart ernyővel lesiklani köztük Gérard Bosson aki megalapította az első klubot. Az első fejlesztés gyártás Laurent de Kalbermatten nevéhez fűződik. 1979-es St. Hilaireben megrendezett sárkányrepülő világbajnokságon a Choucas csapat mutatta be ezt a fajta repülést. 1980-tól elkezdődik a fejlesztés, sorban alakulnak a fejlesztő, gyártó csapatok. Az anyagok, technikák hatalmas fejlődésen mennek keresztül napjainkig.


 Európában a siklóernyőzés mára igazi tömegsporttá fejlődött amit sok tízezren űznek. Az elmúlt két évtizedben a siklóernyőzésnek Magyarországon is kialakult a jogszabályi háttér, szervezeti struktúra, hivatalos képzési módszertan és szakmai felügyelet, mára már két-háromezer fős tábora van, több siklóernyős egyesülettel, klubbal, iskolával. Köztük a Griff siklóernyős club és sportegyesület.